„Úristen, de ciki!”, „nem tudom elhinni”, „szégyen magyarnak lenni!”. Ilyesmiket küldözgetnek egymásnak a fészbukon meg sms-ben meg mindenfelé azok, akik most meglepődtek.
Pedig sok csodálkoznivaló nincs. Ha a kormánypártnak és főleg külső támogatójának az ország jelenét, pláne jövőjét érintő egyik legfőbb - és épp elég sokak által naponta tényleg érzékelt - problémahalmazról, a cigányság kérdéséről az egyetlen érdemi mondanivalója az, hogy aki ezt szóba hozza, az szélsőséges és rasszista, akkor lesznek is szélsőségesek és rasszisták. Ha már egyszer ilyen nagy igény mutatkozik rá. Aztán majd ők sorolják a saját megoldásaikat.
Ehhez jön még a folyamatos árpádsávozás, gárdistázás, szélsőjobbveszélyezés, vagyis a folyamatos média-(meg még ki tudja milyen) támogatás, aztán már lehet is csodálkozni.
Meg meglepődni azon, hogy nem ér el 5 százalékot egy olyan párt, amelynek - és akkor most a kormányzati teljesítményről és a pártönfinanszírozásról ne is beszéljünk - fontos egy-két kiválasztott kisebbség és egy-két emberi jog protezsálása (ez eddig helyes), csak olyan alapvető liberális értékekről (emberi jogokról) feledkezik meg, mint a magántulajdon és -birtok védelme, a személyes biztonsághoz, a zavartalan élethez fűződő jog meg hasonló apróságok.
A mostani eredmény egyébként remek alkalmat nyújt arra is, hogy a maroknyi maradék fletóista is végképp leszámoljon azzal a legkésőbb 2006 ősze óta nyilvánvaló hülyeséggel, hogy Gyurcsány valaha is a szocik megmentője, a baloldal megreformálója, önbecsülésének és hitének visszaadója lett volna.
Az MSZP negyedikbélája.
A szélsőjobbé, az tényleg ő volt.
Vagy 2009-ben azért lenne Jobbik meg magyargárda, merafideszkivetteazembereketazutcára? Azért, nyilván.
Csinált sok baromságot Orbán is, persze. Voltak itt remek kis polgári körök, másfélmilliós tüntetések, egyatáborozások, hasonlók. Viszont ha valakinek, hát nekik pont nem hiányzott egy ilyen, ilyen - legalábbis most - erősnek tűnő alakulat.
Hogy a Jobbik önálló formációként képviseli a radikáljobbot, még jól is jön egy regionális összehasonlításban is erős, EU-párti, kormányzásra készülő, de folyamatosan a szélre kacsintgatással vádolt pártnak. Biztos, hogy a Fidesz eddig az első lépcsőig el is jutott a gondolkodásban.
Az viszont, hogy az ifjú farkasok behatolnak a Fidesz vadászterületére, és csalódott balosok tömegét terelik el Orbánék orra elől, már casus belli.
Nem beszélve arról, hogy a majdani Fidesz-kormánynak - és főleg az országnak - egyáltalán nem mindegy, hogy szükség lesz-e valakire koalíciós partnerként vagy külső támogatóként.
Ha viszont az EP-választás eredménye nagyjából az országgyűlésin is megismétlődik, a Fidesz igazi „centrumnéppárttá” válik. Balra is ellenzék, jobbra is ellenzék: nagyjából ugyanakkorák.
Az igazán kínos az lesz, amikor a Fidesz-kormányból törvényszerűen kiábrándulók is elkezdenek majd új nyájat keresni.
